Fordulópont
jöhet a digitális zeneipar régóta fennálló, ám egyre inkább
megkerülhetetlennek tűnő problémájával kapcsolatban? Az európai zeneszerzőket
és szövegírókat tömörítő ECSA (The European Composer and Songwriter Alliance) felhívást intézett a zenei szektor döntéshozóihoz a zenestreaming
átláthatóbbá és igazságosabbá tételéért. Az ilyen és ehhez hasonló
kezdeményezések a zeneipar kevésbé látható szereplőinek pozícióját szeretné
megerősíteni és bebiztosítani.
A több, mint
30 ezer dalszerzőt és szövegírót számláló ECSA, az Európai Unió Creative Europe
programjával karöltve, idén tavasszal egy figyelemreméltó dokumentumot hozott
nyilvánosságra: eszerint az online streamingből érkező bevételekből
elképesztően keveset profitálnak dalszerzők és a szövegírók – ennek a zeneipar
fenntarthatósága érdekében sürgősen változnia kell. A felhívás arra is rávilágít, hogy az érintettek az online megjelenésekből, így a koronavírus
alatt egyébként töretlenül erősödő streamingből is megdöbbentően kevés bevételhez jutnak.
Új szabályok
A kézzelfogható
változás eléréséhez a szervezet szerint az EU új szabályozása (Copyright
Directive) lehet az első fontos lépés, amelyet a tagországoknak június 7-éig kell
átvenniük. Az ECSA szerint az ebben szereplő előírások ugyan
hozzájárulhatnak egy átláthatóbb rendszer kiépítéséhez, ám nem jelentenek
teljes mértékben megoldást az alapvető hibákra és a zenestreaming piacának
egyenetlenségeire. A szóban forgó dokumentum azt is kifejti, hogy „a Covid 19
világjárvány felerősítette a zenestreaming alkotókra gyakorolt negatív hatásait”, ezért tehát „a kulcsfontosságú változtatások jelenthetnek megoldást, nem pedig egyetlen varázsütésszerű intézkedés”.
A dokumentum
kitér arra is, hogy az utóbbi évek során a streaming óriási robbanást idézett
elő a piacon, ám ez csak még láthatóbbá tett egy már létező problémát. Az
ECSA adatai szerint 55 százalék folyik be csak a streamingből a zeneiparba, ennek ellenére „az
előadók 74 százaléka egy 2020-as statisztika szerint nem tudott megélni abból az összegből,
amit a munkájáért kapott. A pandémia alatt ez a szám csak még nagyobbra nőtt”.
Mi a megoldás?
Az ECSA felelősségre vonta
azokat a nagy kiadókat, akik visszaélhetnek a
monopol pozíciójukkal. Ezek a vállalatok a szervezet szerint ezidáig következmények
nélkül a háttérbe helyezhették a szerzők jogait, és az előnyös hatalmi helyzetüknek
köszönhetően azt is elérték, hogy az előadók, a dalszerzők vagy a szövegírók
helyett minden esetben ők irányítsanak.
A dokumentum természetesen kitért a streamingszolgáltatókra is: nekik eszerint a pro rata (aránylagos) kifizetési rendszer helyett egy felhasználócentrikus rendszerre (UCPS) kellene
átállniuk, és az alkotókat releváns adatok (a követőkkel való interakció
alapján) illene kifizetniük. Az ECSA szerint a jelenleg működő kifizetési
modell egyértelműen túlértékelté tesz egyes lejátszási adatokat, mindeközben
többet alulértékel és alulfizet – a javaslatuk szerint ez a statisztika is
kiegyenlítettebbé válhatna.
Ma egy
streamingszolgáltató akkor ad pénzt egy streamelt dalért, ha azt legalább 30
másodpercig hallgatja egy felhasználó. Az ESCA szerint ez arra kényszeríti a
dalszerzőket, hogy „hamarabb a lényegre térjenek”, és például egy 20
másodperces intróból 5 másodperceset faragjanak. Talán nem kell részletezni,
miért lehet súlyos probléma, ha egy dalszerző a haszonra és a praktikusságra
kényszerül koncentrálni a saját víziója helyett. Az, hogy a streaming
platformok ilyen mértékben beleszólhatnak abba, milyenek legyenek az alkotók elkészült
művei, napjaink egyik legégetőbb problémája a zeneiparban.
Szintén
érdekes javaslat, hogy a különböző zenehallgatási szokásokhoz logikus lenne a különböző
díjazások bevezetése. Eszerint más eljárással kellene díjazni azokat, akiknek a számait
az algoritmus segítségével, vagy egy lejátszási listáról hallgatják, és azokat,
akiknek a zenéjét a felhasználó célirányosan, saját maga keresi meg és streameli.
A negyedik
fontos pont a dokumentumban azt taglalja, hogy a streaminget teljes egészében
átláthatóbbá kell tenni, legyen szó arról, hogy egy kiadó milyen részesedést
kap a streaming lejátszásokból, vagy arról, hogy egy dalszerzőt pontosan milyen
összeg illeti meg a lejátszások után.
Az Európai Bizottság néhány héttel ezelőtt az Apple ellen is felszólalt,
mondván, hogy a vállalat kihasználja a piaci előnyét, és az App Store-t
manipulálva torzítja a streaming szolgáltatók piaci esélyeit.
A konkrét számok
Nem ez az
első eset idén, hogy a dalszerzők és a dalszövegírók hátrányos helyzetére
terelődik a zeneipar figyelme. Az áprilisban megjelent Rebalancing the Song Economy című tanulmány például kíméletlenül megmutatta, hogy milyen nehéz dolguk
van a dalszerzőknek, ha a szakmában maradva szeretnék átvészelni a „zenestreamelés
korszakát”. A szöveg kitér arra, hogyan lehetne megoldani a problémát, és több
bevételhez juttatni a művészeket, akik immár elesnek az azoktól a jogdíjaktól,
amelyek korábban a fellépések vagy például a tévés megjelenések után járt
nekik. A tanulmány szerint jelenleg jóformán egyáltalán nem beszélhetünk
dalszerzői jogdíjakról a streaming világában.
„Egy
független előadó egymillió streamnél nagyjából háromezer dollár bevételre
számíthat. A dalszerző mindeközben ugyanezzel 1200-1400 dollárt kereshet – amennyiben
ő az egyetlen dalszerzője az adott számnak. Ezt a problémát a tanulmány szerint csak a zenestreamelés díjazásának komplett újragondolása oldhatja meg.
Világsztárok a dalszerzők jogaiért
Idén
tavasszal neves brit zenészek, köztük Paul McCartney, Kate Bush, Chris Martin,
és Annie Lennox fogtak össze a zenestreaming kifogásolható díjazási rendszerei
ellen. Erről itt és itt olvashatsz bővebben.
Hasonló témában szólalt fel a napokban Pharrell Williams is, aki kijelentette, hogy a zeneszerzők alkotásait kizárólag nekik szabadna birtokolniuk: kattints ide a Hypebest kapcsolódó cikkéért!
Egy korábbi posztunkban a
#PaySongwriters kezdeményezésről is írtunk, erről bővebben itt olvashatsz.
